50 km a semmiért :)

Sokan tudják, sokan nem, de Dánia az egyik legbiciklizősebb ország Európában. Szinte mindenhol van bicikliseknek kijelölt út, valamint az autósok is nagyon figyelnek rájuk.Itt mindenki teker: idős, fiatal, gazdag, szegény.Sőt a legmenőbb az utcán az a babakocsis bicikli. A család azzal viszi a gyerekeket mindenhova, és csak annyi látszik, hogy a gyerekek kis fején lévő bukósisak kikandikál a bicikli elejéből.

Több ok lehet arra, hogy az emberek miért járnak mindenhova bringával:

1. Környezet tudatosság

2. Iszonyat drága a tömeg közlekedés

3. Mindenhol van kiépített kerékpárút

4. Mindenki biciklivel jár, ezért menő azzal járni.
5. A benzin ugyan nem drágább, mint otthon, de az autóhoz tartozó adók nagyon magasak.

Itt tartózkodásunk óta rengeteg biciklivel tömött parkolót láttam, de autóval tömöttet nem igazán. 

Én soha nem álltam komoly kapcsolatban a biciklikkel. Konkrétan az utolsó komolyabb bringás élményemet az általános iskolás nyarakhoz tudnám kötni, mikor Visontán 10-12 évesen menő volt biciklivel járkálni, és kihívni mindenkit. Azóta nem is volt biciklim. Ennek ellenére ma lakásnézés céljából biciklire pattantam. Nagyon szép helyeken jártam, és nagyon sokat tekertem, de a lelkesedésem minden egyes kilométernél csökkent. Kb. a 20. km után jöttem rá, hogy rég volt már az az időszak, hogy ennyit tekertem.

Ennek ellenére tényleg jó élmény volt, ahogy láttam, hogy a város szélén a farmok melletti bicikliúton is mekkora forgalom van, valamint csodás volt úgy biciklizni el egy hídon, hogy a tengert néztem közben, és a szél fújta a hajam. Ezek azok a gondolatok, amik szépek és jók, de teljesen eltűntek, amikor már a 30. km-nél jártam, és nem tudtam hol vagyok. Szerencsére az eltévedés csak azzal járt, hogy jó pár felesleges plusz km-t letekertem, de utána jött csak a poén. Mikor hulla fáradtan, és szomjazva, persze késve is megérkeztem a címre, addigra sajnos a tulajdonos elment és telefonon nem tudtam elérni. Akkor jött az a pillanat mikor sajogó lábammal és csalódott lelkemmel lefeküdtem egy padra és azt mondogattam : MIÉÉÉÉRT?! :))

A viccet félretéve tényleg feleslegesen tekertem oda és vissza, de nem biztos, hogy minden szempontból. Tapasztaltam, hogy milyen kultúrája van itt a biciklizésnek, valamint jó pár adag kaját lemozogtam. :D 

Kérem azokat, akik nem 5-6 év kihagyással bicikliznek ennyit, és meg se kottyan nekik, azok ne nevessenek ki, mert nem tudják mit érzek most, itt a gép előtt ülve.

Nagyon fáj a lábam.

De örülök, kellemesen elfáradtam.

Csak azért, hogy fáradtságom ne azt sugallja, hogy nem jó dolog a biciklizés, a bejegyzést Ádám gondolatával zárnám. Valamelyik nap bicikli nélkül el kellett mennünk egy helyre, és nem szálltunk buszra, mondván spórolunk pénzt (Kb 3500 Ft-ot), tehát sétáltunk. És ekkor mondta azt, hogy: "Dániába az jöjjön bicikli nélkül akinek sok pénze van, vagy kilométer hiányos." :) 

xx

Lilla

U.i.: Dániában is le lehet égni, főleg ilyen bőrrel, mint ami nekem van. :)