Ahogy minden diáknak, nekem is elkezdődött az iskola. Olyan hihetetlen
élményekkel gazdagodtam ez alatt az első hét alatt, alig vártam már,
hogy legyen egy szabad délutánom és nagyvonalakban le tudjam írni nektek
ezeket. (Vicces, hogy már szabad délutánnak nevezem azt is, mikor suli
után nem kell "csak" kaját csinálni,utána rendet rakni a konyhában, majd
tanulni)
Szóval már több,mint egy hete hivatalosan is egyetemista vagyok itt
Koppenhágában. Egy hete ilyenkor szerdán kellett először suliba mennünk
fél 10-re. Mikor bementem a suli ajtaján rögtön a gólyatáborban
megismert felsőbbévesek mosolyogtak vissza rám, és igazítottak mintket
útba, hogy merre kell mennünk. Egy nagy teremben foglaltunk helyet, ahol
rögtön egy szlovák lány mellé kerültem. Miután mindenki megérkezett a
kampuszunk vezetője beszédet mondott, köszöntött minket majd mindenkinek
a saját osztályába kellett mennie. Az itteni egyetemeken az elosztás
hasonlóan működik,mint nálunk a középiskolába. 35 főből állnak az
osztályok, és ennyien veszünk részt az órákon is. Ezáltal az egész
sokkal személyesebb és gyorsabb. A mi iskolánban nincs is több 100 fős
előadó.A marketing management szakot idén 6 osztály kezdte, ebből 4 dán
és 2 international. Van osztályfőnökünk is, vagyis ahhoz hasonló, itt
study coach-nak hívják. Egyébként a tanáraink többsége egyáltalán nem
olyan,mint otthon. Nem tanárnak készültek. Bemutatkozáskor mindenki
elmondta , hogy milyen cégeknél dolgoztak, milyen területen, milyen
tapasztalataik vannak és ezt hogy szeretnék átadni nekünk. Ezen az
egyetemen óriási hangsúlyt fektetnek a gyakorlati alapú oktatásra, a
csoportmunkára és az úgynevezett case work-ökre, mondván a való életben
úgyis ezt kell alkalmaznod, ebből tanulod meg, hogy mit kell majd
csinálnod és nem a bemagolt definiciókból.(Végreeee)
Ettől függetlenül
elméletet is bőven tanulunk, de az itt úgy működik, hogy előre el kell
olvasni egy adott fejezetet a könyvbe , a tanár a következő órán
elmagyarázza, ha van kérdés megbeszéljük és haladhatunk a gyakorlatra,
amiben már tudjuk alkalmazni a megbeszélt elméletet. Ja és a másik
dolog, hogy itt nyugodtan félbe lehet szakítani a tanárt, ha nem értesz
valamit, vagy nem értesz vele egyet. Kifejezetten szeretik, ha elmondjuk
a saját véleményünket, még akkor is ha nem egyezik az övékkel.
Visszatérve a programra szerda reggel az osztályban kaptunk reggelit és
ismerkedéssel kezdtünk, próbáltuk memorizálni egymás nevét és azt, hogy
ki honnan jött. Szerencsére nagyon sokan, akikkel jóba lettem a
gólyatáborban az én osztályomba kerültek. Az osztály egyharmada dán, de
van nálunk francia, lengyel, litván, szlovák, román, török,kínai, brazil
és olasz is. Az első nap főleg az ottani rendszerbe próbáltak minket
beavatni, mindenki megkapta a kis felhasználó nevét és jelszavát. A
sulinak nem csak levelező rendszere van és e-napló szerű jegy
nyilvántartója,hanem iPonera és androidos telora letölthető sulis
alkalmazása is. Valamint be lehet állítani azt a szolgáltatást is, hogy
küldenek SMS-t ha elmarad egy óra, vagy jegyet kapunk(ingyenes).Aznap
délután bemutatták, hogy mi lesz a case work a következő 2 napra
mindenkinek, majd mikor indultunk volna el, láttuk, hogy a felsőbbévesek
már kikészítették a sör csapolókat és megkezdődött a wednesday bar.
Szinte mindannyian ott maradtunk és beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Másnap csoportokba kellett rendeződnünk, és elkezdeni a case
work-öt. Kíváncsiak voltak, hogy úgymond "semmi" tudással milyen
elemzést csinálunk. 3 Dániában jelen lévő fitness cégnek megkaptuk a
nevét, és a feladatot, hogy melyiket választanánk, melyikbe fektetnénk
be és milyen dolgokat változtatnánk rajta. Minden információt az
internetről kellett összeszednünk és azokból az adatbázisokból, amihez a
sulin keresztül hozzáférésünk van, majd ezeket összerakva elemezni a 3
céget. Miután magával a feladattal meg voltunk készítenünk kellett egy
prezentációt és pénteken ezt mindenki bemutatta az osztály előtt. A
zsűri a study coachunk volt és a 2 minket segítő idősebb diák. A tét
nagy volt, ugyanis a legjobban teljesítő csoport minden tagja ingyen
belépőt kapott az október elején a sulis diákok által megrendezésre
kerülő hatalmas több ezer fős buliba.(fejenkénk kb 6000 Ft értékű
jegyet kaptak)
A pénteki nagy munka után egy nagyon jó eseményt
szerveztek nekünk az idösebbek, egy pub crawl-t. Ez arról szólt, hogy
befizettünk fejenként 100 koronát (4000 Ft) és több, mint 10 helyen
voltunk és mindenhol kaptunk valamilyen italt. Volt ahol rövidet, volt
ahol sört, volt ahol mohitot, volt ahol vodkát,és egyik helyen sem
töltöttünk 20 percnél többet. Az osztályok váltották egymást, majd a
végén mindenki egy közös helyre ment, ahol további piát kaptunk és az
egész évfolyam bulizott. Nagyon jól éreztem magam :) A hétvégi munka
után a hétfő már komoly tanulással kezdődött és újabb case work-ökkel.
Tegnap este az egyik idősebb osztály meghívta az international
osztályokat egy vacsorára, ahol a tanáraink is részt vettek. Mindenkinek
hozni kellett valamilyen ételt, mi a Danival lecsót csináltunk, és
persze a jó kis hazai pálinka sem maradt itthon. Megkínáltuk a
tanárainkat és a felsőbbéveseket is, és elég pozitív fogadtatása volt. A
supply chain(logisztikához hasonló) tanár még meg is jegyezte, hogy
importálni kellene Dániába.:) Ezzel ellentétben a Marketing tanárunk
csak ennyit mondott: it's awful, és az amerikai évfolyamtársunk is
hasonlóan reagált. Nagyon jól esett, hogy amikor a tanárokkal
beszélgettem megdícsérték az angol tudásom. Ja és az első héten legalább
5x jöttek oda hozzám úgy, hogy dánul szóltak hozzám, mert azt mondták,
hogy annyira dánnak nézek ki, hogy nem gondolták volna, hogy
Kelet-európából jövök. A tegnap este olyan jól sikerült, eliszogattunk,
elbeszélgettünk a tanárokkal, hogy az elsőévesek közül Dani, Olivier és
én maradtunk a legtovább,
Mint minden szerdán ma is az utolsó óránk business live volt, ami az egyetlen óra, ahol minden osztály együtt van jelen és mindig meghívnak valakit, és a jelenlegi gazdasági helyzetről tartanak előadást, hogy naprakészek legyünk.
Összegezve nagyon tetszik ez a rendszer, az oktatás, a hangulat, és remélem mindent sikerült leírnom, amit akartam.
Egyik kedvenc zenekarom, a Punnany Massif dalszövegével, gondolatával
zárnám ezt a bejegyzést, ami úgy gondolom nem csak az osztályomra, az
iskolámra, hanem egész Dániára jellemző:
"Az egyéniség számít, nem a nemzetiség, ez jó!"
xx
Lilla