50 km a semmiért :)

Sokan tudják, sokan nem, de Dánia az egyik legbiciklizősebb ország Európában. Szinte mindenhol van bicikliseknek kijelölt út, valamint az autósok is nagyon figyelnek rájuk.Itt mindenki teker: idős, fiatal, gazdag, szegény.Sőt a legmenőbb az utcán az a babakocsis bicikli. A család azzal viszi a gyerekeket mindenhova, és csak annyi látszik, hogy a gyerekek kis fején lévő bukósisak kikandikál a bicikli elejéből.

Több ok lehet arra, hogy az emberek miért járnak mindenhova bringával:

1. Környezet tudatosság

2. Iszonyat drága a tömeg közlekedés

3. Mindenhol van kiépített kerékpárút

4. Mindenki biciklivel jár, ezért menő azzal járni.
5. A benzin ugyan nem drágább, mint otthon, de az autóhoz tartozó adók nagyon magasak.

Itt tartózkodásunk óta rengeteg biciklivel tömött parkolót láttam, de autóval tömöttet nem igazán. 

Én soha nem álltam komoly kapcsolatban a biciklikkel. Konkrétan az utolsó komolyabb bringás élményemet az általános iskolás nyarakhoz tudnám kötni, mikor Visontán 10-12 évesen menő volt biciklivel járkálni, és kihívni mindenkit. Azóta nem is volt biciklim. Ennek ellenére ma lakásnézés céljából biciklire pattantam. Nagyon szép helyeken jártam, és nagyon sokat tekertem, de a lelkesedésem minden egyes kilométernél csökkent. Kb. a 20. km után jöttem rá, hogy rég volt már az az időszak, hogy ennyit tekertem.

Ennek ellenére tényleg jó élmény volt, ahogy láttam, hogy a város szélén a farmok melletti bicikliúton is mekkora forgalom van, valamint csodás volt úgy biciklizni el egy hídon, hogy a tengert néztem közben, és a szél fújta a hajam. Ezek azok a gondolatok, amik szépek és jók, de teljesen eltűntek, amikor már a 30. km-nél jártam, és nem tudtam hol vagyok. Szerencsére az eltévedés csak azzal járt, hogy jó pár felesleges plusz km-t letekertem, de utána jött csak a poén. Mikor hulla fáradtan, és szomjazva, persze késve is megérkeztem a címre, addigra sajnos a tulajdonos elment és telefonon nem tudtam elérni. Akkor jött az a pillanat mikor sajogó lábammal és csalódott lelkemmel lefeküdtem egy padra és azt mondogattam : MIÉÉÉÉRT?! :))

A viccet félretéve tényleg feleslegesen tekertem oda és vissza, de nem biztos, hogy minden szempontból. Tapasztaltam, hogy milyen kultúrája van itt a biciklizésnek, valamint jó pár adag kaját lemozogtam. :D 

Kérem azokat, akik nem 5-6 év kihagyással bicikliznek ennyit, és meg se kottyan nekik, azok ne nevessenek ki, mert nem tudják mit érzek most, itt a gép előtt ülve.

Nagyon fáj a lábam.

De örülök, kellemesen elfáradtam.

Csak azért, hogy fáradtságom ne azt sugallja, hogy nem jó dolog a biciklizés, a bejegyzést Ádám gondolatával zárnám. Valamelyik nap bicikli nélkül el kellett mennünk egy helyre, és nem szálltunk buszra, mondván spórolunk pénzt (Kb 3500 Ft-ot), tehát sétáltunk. És ekkor mondta azt, hogy: "Dániába az jöjjön bicikli nélkül akinek sok pénze van, vagy kilométer hiányos." :) 

xx

Lilla

U.i.: Dániában is le lehet égni, főleg ilyen bőrrel, mint ami nekem van. :)

Napszemüveg vagy esőkabát? Ez itt a kérdés....

Régebben a Dániáról szóló tájékoztatókon, mikor a már kint élő diákok meséltek nem akartam elhinni azt amit mondtak, hiszen csak pozitív dolgokat soroltak. Aztán megszólaltam: figyelj már ez mind nagyon jól hangzik,de mondj már valami negatív dolgot is Dániáról. Majd pár másodperces gondolkozás után ezt a választ kaptam: az időjárás.
Ugyan az elmúlt pár napon tombolt itt is a "kánikula" (28-30 fok), ma tapasztalhattuk, hogy milyen is az az igazi dán időjárás. Volt szerencsénk ma szitáló esőhöz, szélhez, napsütéshez és zuhogó esőhöz is, valamint olyan is előfordult, hogy ezek egyszerre jelentkeztek. Amíg otthon tombol a hőség, én itt azzal szenvedtem, hogy ha levettem a farmer kabátom akkor fáztam, ha felvettem akkor pedig melegem volt.
Ilyen szeszélyes időjárási körülmények között sikerült ma ellátogatni jövendőbeli egyetememhez, amit ugyan a nyári szünet miatt nem vett körbe sok diák és a pezsgés, de az international office-jában nagyon pozitív élményeket szereztünk. Bementünk, és csak annyit mondtam, hogy ide fogok járni és szeretnék pár kérdést feltenni, aztán máris az ott dolgozó 3 fiatal felpattant a székjéből és jöttek oda mosolyogva bemutatkozni. Majd közülük az egyik srác leültetett minket maga mellé és mindenben segített. Kérés nélkül, puszta segítség nyújtás céljából több oldalas brossúrákat nyomtatott ki nekünk, melyek arról szóltak hogyan találhatunk könnyen lakást Koppenhágában. Elmagyarázta nekünk részletesen azt is, hogy pontosan mi kell ahhoz, hogy regisztrálva legyünk Dániában, és pontosan hova kell mennünk ezeket a papírokat elintézni. És persze minden tájékoztatóból kettő példányt nyomtatott, mert ketten voltunk. A számomra legmeglepőbb, az az volt, hogy Ádámnak is mindent kinyomtatott, minden kérdésére válaszolt mosolyogva, holott ő nem is az általa képviselt egyetem diákja lesz.
Egy hosszú beszélgetés után a koppenhágai kommune-be (ami olyan,mint otthon az okmányiroda) indultunk, a 2 példány térképünkel, amit szintén a srác nyomtatott ki nekünk. Ugyan nem tudtunk mindent elintézni, de minden kérdésünkre választ kaptunk ott is, és világos lett, hogy mit hogyan mikor kell elintéznünk.
Ami a sok bevándorló közt szembetűnt, valamint a plázában és az utcákon is az, hogy nagyon sok muszlim él itt Koppenhágában. Nemrég olvastam is erről egy cikket, hogy komoly konfliktus is van már köztük és a dánok között.
Az intézkedős túránk után még volt egy kis sétánk a belvárosban, de annyi az élmény, hogy az már egy másik bejegyzésre marad. :)
xx
Lilla

Koppenhága első látásra

Ezt a bejegyzést már Koppenhágából írom. Tegnap érkeztünk meg délután 4 óra körül a 2 hónapos ideiglenes szállásunkra. Életem első repülését a Wizzair úgy gondolta megnehezíti, hiszen egy másfél órás késéssel indult el utazásunk, ráadásul kiderült, hogy műszaki okok miatt. Bíztató. :)) 

Malmöből könnyen átjutottunk Koppenhágába busszal és vonattal. Svédország (amennyit láttunk belőle) is nagyon szimpatikus hely. Koppenhága egyik legdélebbi részén lakunk most, ami igazából egy sziget. Ezen a szigeten található a repülőterük is. Elég modern környék ami az épületeket illeti. A legmeglepőbb számunkra inkább az volt, hogy nagyon meleg van. Az emberek nagyon szőkék erre :) És egyben nagyon mosolygósak is. Mikor bénáztunk a kasszánál, vagy a bicikliúton mentünk véletlenül, nem néztek ránk csúnyán, csak mosolyogtak az emberek, ami nagyon pozitív. :) 

Az egyetlen nagyon negatív dolog számunkra az a szállás. Nagyon jó az épület, a környék, és a lakás is nagyon jó lenne, ha az emberek, akik itt laknak odafigyelnének rá. Tipikus egyetemista lakásnak tudnám leírni rend szempontjából. A konyha tele van mocsokkal, mosatlan edényekkel és sorolhatnám. De amúgy segítőkészek a lakótársak, úgyhogy annyira nem vészes, a saját szobánkban meg már rendet teremtettünk.

Egyébként csak a környéken jártunk még egyenlőre, mert sajnos én betegeskedéssel kezdtem a hetet, de úgy terveztük, hogy a holnapi napon fogunk turistáskodni, bemegyünk a belvárosba és hasonlók. :) 

xx

Lilla

Az első...

Életem első blog bejegyzését írom, és nem is olyan könnyű, mint képzeltem. Fogynak az itthon rendelkezésre álló napjaim, túl vagyok már a búcsú bulimon, valamint elköszöntem már több embertől. Hétfőn (július 22.) repülök Dániába. Ez nem csak azért izgalmas, mert életemben először fogok repülni, hanem mert életem eddigi legnagyobb kihívására készülök.

 Oda fogok költözni, ott fogok tanulni, ott kezdődik egy új életem. Mindez egy hosszú folyamat eredménye, több mint fél éves készülés, rengeteg papír elintézése, izgulás, interjúk, találkozók, de sikerült. Szeptembertől a Copenhagen Business Academy, Marketing Management szakjának leszek szorgos kis diákja. Örülök a lehetőségnek, de ahogy telnek a napok egyre jobban tartok attól, hogy itt kell hagynom a családomat, a barátaimat. Sokan mondták/mondtátok, hogy mindenféleképpen írjak majd hogy alakul a sorsom a vikingek földjén, ezért főként nektek hoztam létre ezt a blogot, abból a célból, hogy meg tudjam veletek osztani a legfontosabb pillanatokat. Most még próbálom kihasználni ezt az itthon töltött 4-5 napot, aztán irány Dánia. 

Az első bejegyzésem a háttér képemmel szeretném zárni. Sokan hiszik, hogy ha a konkrét céljuk a szemük előtt van, látják minden nap, akkor az nagyobb eséllyel teljesül. Lehet ez egy háttér kép vagy egy tábla a falon, ahova az ember kitűzi a céljait, a lényeg, hogy lássa minden nap. Én ezt a háttér képet akkor állítottam be, amikor leadtam a jelentkezést az egyetemre.Az idézet is nagyon fontos nekem és nem csak Dániában, hanem egész életemben szeretném alkalmazni. 

xx

Lilla