2013. augusztus 11., vasárnap

3 hete Koppenhágában

Holnap lesz 3 hete annak, hogy itt élek Koppenhágában és kezdem nagyon megszeretni ezt a várost.Csodálatos egy város, csodálatos emberekkel.Mikor otthon voltam nem hittem el igazán, de tényleg igaz. Itt az emberekből annyira árad a harmónia és a nyugodtság, hogy egy kicsit képesek átragasztani rád is. Itt például egy tipikus idős, bottal járó, éppen hogy csoszogó nyugdíjast sem láttam még. Hihetetlen, de van, hogy a nyugdíjasok előznek meg a bicikli sávban. Bár ez nagy valószínűséggel nem csak annak köszönhetik, hogy sokat mozognak, hanem stresszmentes életüknek is.(Biztos vagyok benne, hogy a dánok is stesszelnek, de a magyar adaghoz képest, lehet stresszmentesnek nevezni:)) Egyébként már teljesen hozzászoktam az itteni közlekedéshez, például, hogy a metronak nincs sofőrje vagy ahhoz, hogy a körforgalomban is van biciklisáv. Sőt a napi 30-40 kilométert már meg sem érzi a lábam.
Az elmúlt napok nagy része itteni életem kiépítésével telt. Sikerült találni hosszabb távra lakást, nem is akármilyet, úton van a tartozkodasi engedély, valamint a mai naptól munkám is van szerencsére. Ráadásul a napokban bővült a kis csapat 2 fővel, mert megérkezett Koppenhágába Ádám(volt osztálytársam és egyben az egész Dánia terv elindítója) valamint egy barátja, Dávid. Szerencséjükre mi már itt voltunk kint, és segítettünk azt az eszméletlen mennyiségű és nehézségű csomagot elcibálni a lakásukig.
Azóta már több helyen is voltunk együtt, például elmentünk Ádámmal az IKEAba. Szinte teljesen ugyan az a választék, mint otthon, és ahogy néztem az árak sem sokkal magasabbak. Ráadásul itt már van önkiszolgálós kassza is :) 
Fura, hogy a skandináv területeket, köztük Dániát is mindenki olyan hidegnek és ridegnek gondolja. Még én is így gondoltam mikor otthon voltam. De itt is nyáron rengeteg fiatal van az utcán. Teljesen olyan a hangulata, mint bármelyik délebbi fővárosnak, csak nem kánikulával. Az emberek a kiülős helyeken beszélgetnek, énekelnek, a parkok tele vannak a fűben üldögélő kis társaságokkal. A rengeteg élmény közül nem maradhat ki az sem, hogy egyik este, mikor a fiúkkal biciklire pattantunk és szétnéztünk a városban sötétedés után megálltunk egy szobornál és elkezdtünk magyarul beszélgetni. Majd egy hozzánk közel álldogáló srác odajött, és megkérdezte angolul, hogy hova valósiak vagyunk. Mikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk csak mosolygott. Aztán kiderült, hogy ő New Jerseyből jött és a volt barátnője egy kint élő magyar anyanyelvű lány és ismerős volt neki a nyelv, amin megszólaltunk. Aztán az egész estét vele töltöttük.
Ja és az egyik legfontosabb majdnem lemaradt. Kiderült, hogy lesz gólyatáborom, és már most nagyon izgatottan várom.:)
Nagyon sok az emlék és az élmény,melynek töredékét tudom most csak átadni.
De köszönöm jól vagyok.
És még maradok.
Végezetül pedig íme pár kép a napjaimról :)
xx
Lilla







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése